A hét embere – a szaúdi nő

Miközben hazánkban közéleti személyiségek, művészek és politikusok hetek óta azon vitatkoznak, hogy a nőket kell e más mércével mérni egy állás megszerzése vagy a bérek és fizetések meghatározása alkalmával, Szaúd-Arábiában lezajlott az első olyan helyhatósági választás, ahol nők is szavazhattak és jelöltethették is magukat.
Miért érzem ezt annak ellenére fontos különbségnek, hogy a férfi-női egyenjogúság Szaúd-Arábiában még korántsem valósult meg? Sőt – ezer sebből vérzik?

Azért, mert az irány ellentétes azzal, mint ami itthon zajlik a fejekben, a megszólalásokban és biztosan tudom, hogy a pazar családiházak bezárt ajtajai mögött is. Erről talán a sovoniszta nyilatkozatok gazdáinak feleségei tudnának beszélni, ha lenne bátorságuk ehhez.

Alig 120 év telt el azóta, hogy Magyarországon a női egyenjogúság eljutott odáig, hogy választhatnak és választhatók, járhatnak egyetemre és ritka esetek kivételével nem rugdoshatja meg őket a férjük ha elmodják a véleményüket vagy ellenvéleményüket. Úgy tűnik, sokaknak ennyi idő elég volt és ma a fiatal demokratáink megállították az idő kerekét és elkezdték visszafelé forgatni. Ez azért – valljuk be – a konzervatívizmus beteges változata.

No, de ne legyünk ünneprontók. Legalább Szaúd-Arábiában jó irányban mennek a dolgok, még ha békaügetésben is. És gratuláljunk az ország első női képviselőjének, név szerint Salma bint Hizab al-Oteibi-nek.

Ha jön a péntek

Ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:

Egy előadás – Hans Rosling az egyik általam ismert leginspirálóbb ember. A következő előadása biztosan nem fog címlapra kerülni sem az index.hu, sem bármely más médiában. Megmutatja, hogyan érik el, hogy annyit sem tudunk a minket körülvevő világról, mint egy csimpánz és a válaszaink azon alapulnak, amit a média tulajdonos és az őt irányító emberek a fejünkbe plántálnak.

Ha jön a péntek

Egy könyv amit olvastam – pontosabban most olvasok. Noah Gordon: Az orvosdoktor című regénye visszavisz bennünket a 11. századi Európa, katolikus egyház által szellemi nyomorba döntött korába, amikor egy korán árvaságra jutott fiatalember fejébe veszi, hogy orvos lesz. A könyv tényleg jó és nem szeretnék egyetlen poént sem lelőni belőle, de azért valamit mondanom kell, hogy elolvasd.

Nem tudom történelmileg mennyire hiteles a történet, de a végre rájössz, hogy nem is ez a lényeg. A főszereplő Rob J. Cole egy olyan alak, akiből abban a korban sem sokan rohangáltak és ma nagyítóval sem találunk hasonlót. Amit véghez visz a saját korában nagyjából akkora tett, mintha ha ma egy 15 éves tiszaföldvári srác elhatározná, hogy eljut a holdra és vissza – és meg is valósítaná.

Márpedig nem gyakran olvasok mostanában ilyesmiről az http://index.hu-n.

A könyv egy nagyon élvezhető tanmese a bátorságról és a kitartásról, amire egyre nagyobb szükségünk van ma is.

A hét étele – a tojás. Évtizedeken át óva intett bennünket a tudomány a tojásevéstől. Emlékszem, én már 15 évesen sem mertem tojást enni – amennyit kedvem tartotta volna – mert anyám olvasott valamit a tojás és az érelmeszesedés kapcsolatáról és letiltott róla.

A héten a tojás részben rehabilitálva lett, mert egy kutatócsoport 10 éven át vizsgálva kimutatta, hogy a cukorbetegség ellen hatékony heti 4 tojás, mégpedig nem is jelentéktelen – 38%-os csökkentést lehet elérni.

A hét balfaszai – Az rendben van, hogy egy autópályán minden második sofőr képtelen a kocsiját kontrollálni ha havas az út. Ezt ismerjük mindannyian akik télen is vezetünk. De 1:10-nél, majd 3:50-nél a következő videón miben reménykedett a három alak az út jobb szélén, akiket elvitt a lavina, majd még egyszer?