Ha jön a péntek

imageHárom dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:

Egy recept – Jönnek a hideg napok. Ilyenkor semmit nem ér az olcsó bolti kenyér vagy péksütemény. Nem múlasztja el a fázást és még meg is betegszel tőle ha eszed.

Sütöttem magamnak egyet: http://www.mynewroots.org/site/2013/02/the-life-changing-loaf-of-bread/

Hú de jó lett.

Egy szám – A hét borongósan kezdődött. A múlt pénteki optimista hangulatomat még aznap este szétzilálta a párizsi merényletsorozat, amit nem lehetett valami hipp-hopp muzsikával feledtetni. De a Spandau Ballet – Only When You Leave című száma hangulatában is illett a dologhoz és a nyolcvanas évek pop-rock felszereléseit mindig imádom. Olyan egyszerű és élvezhető. Persze a Youtube-on egy 2009-es koncertet linkeltem ide, mert a fiúk a mai napig jól néznek ki – nem?

Egy idézet – “Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz. ” – Richard Bach

Miért történt a párizsi terror támadás?

Akció – reakció. Ha te ezt teszed, én ezt fogom válaszolni. Általában reflexből. Semmi analitikus gondolat. Ha te a házam elé parkolsz én feljelentelek, erre te megmérgezed a kutyámat, amire én …. Nincs ennek vége. Ez a 100% reaktív elme működési elve. Ennek szomorú példája a tegnapi párizsi terror.

Pár felfegyverzett férfi és nő rengeteg békésen mulató ember életét oltotta ki pár perc leforgása alatt és százakat sebesített meg közben. Erre reagáltak politikusaink és eszement megoldásokat kaptak elő. A megtorlást követelő hangok a médiában és a sebtében összetákolt ellenségkép azt sejteti, mintha a kampány már meg lett volna írva, de ezt talán csak a logikátlanságok diktálják nekem.

A legnagyobb európai egyház vezetője harmadik világháborút emleget, a francia elnök pedig azt ígéri kamerába a népének, hogy ők fogják megnyerni. Mondjuk valamit mondania kellett.

De egy terrorszervezet és egy reguláris hadsereg nerm nyerhet egymás ellen. Tényleg – csak nekem tűnt fel, hogy Pesten első intézkedésként a párizsi eseményekre megerősítették a laktanyák védelmét. Miért pont a laktanyákét? Egy terrorista nem fog katonákat ölni. Azzal nem ér el semmi hatást. Önfeledten mulató fiatalokat fog megölni vagy nyaralásból hazafelé repülő békésen alvó gyerekeket és szüleiket.

Zárjuk be a határainkat? Még a kilencvenes évek elején olvastam egy jó könyvet. “Allah megveti a gyávát” volt a címe és egy magyar újságíró írta az iraki tapasztalataira alapozva. Abban elmondta az egyik riportalanya, hogy ezek az emberek itt élnek közöttünk hosszú évek óta. Itt születtek és lehet, hogy a nagyapjuk is itt születet már. Van békés polgári foglalkozásuk – mondjuk orvos a szülészeten – de ha kap egy parancsot, egy percig sem gondolkodik. A nála lévő fiolát feltöri, belekeveri egy kanna vízbe, aztán az egészet beleönti valahol Pest felett a Dunába. A folyadék, tele vírusokkal bejut az ivóvíz rendszerbe és pár nap múlva egymillió ember fertőzött a városban. Számos ilyen potenciális terrorista él közöttünk és teljes küldetéstudattal, tökéletesen irányítható. Az egyikük küldetése a kommunikáció bénítása, a másiké az energia ellátás szétzilálása, a harmadiké Debrecen, a negyediké Sopron, stb…

Kapjuk el őket? Öljük meg mindet? Ennek semmi értelme. Ez ostoba reakció. Éppen olyan, mint békésen kávézó embereket lelövöldözni párizsban azért, mert Franciaország idén 12 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket az ellenségeimnek.

Tudtad, hogy a legbékésebbnek tűnő és irígyelt európai országok a legnagyobb katonai fegyver-exportőrök is egyben? A Google adatbázisa látványosan mutatja ezt be. Nézd meg kik a legnagyobb fegyverexportőrök és látni fogod kinek érdeke, hogy még több fogyjon belőle.

Nem az a háborúskodás oka, hogy emberek jönnek mennek és költöznek egyik országból a másikba. Nem az, hogy más a vallásuk és nem eszik meg amit én igen. Még csak az sem, hogy vannak fegyverek. Az a baj, hogy pár érdekcsoport a média és a politikusaink felhasználásával eléri, hogy utáljuk egymást, miközben egyébként szerethetnénk is.

Egyszerűen az emberek vannak olyan rossz állapotban, hogy simán manipulálhatók és egymásnak ugraszthatók ma már a legegyszerűbb legostobább üzenetekkel is. Az igazságtalanság ami őt érte és annak a gondolata, hogy képtelen tenni bármit is ellene azon kívül, hogy megöli az igazságtalanság vélt forrását, az oka a terrorizmusnak és a háborúknak. Semmi más oka nincs.

Ez persze tényleges, valós igazságtalanság és évtizedek, évszázadok óta feszül a gyarmati rendszer két végpontja között. Gyarmat – gyarmatosító. Sosem lesz igazságos. Hát lőjük le a gyarmatosítót! Persze ez sem tűnik majd igazságosnak egy francia vagy angol vagy bármilyen anyukának, ha éppen az ő gyermekét lövik halomra egy koncerten és háborút akar majd indítani Jemen vagy Irán vagy bármilyen újonnan létrejövő állam ellen.

Több igazságtalanság … több terror … több háború … és a kör bezárul.

Ennek sosem lesz így vége.

A megoldást éppen ott kell keresni, ahol a probléma van. Az elmében.

Egy kis optimizmus a pesszimizmus napján

Péntek 13 – a pesszimizmus napja. De engem három optimista dolog fogott meg a héten:

Egy szám – egy klasszikus rockzene a múlt századból. Imádom a szövegét. Bár jó fordítását nem találtam a zeneszövegek között, de azt mondja: “Better stand tall when they’re calling you out
Don’t bend, don’t break, baby, don’t back down…” ami az én értelmezésemben annyit tesz: Ha jön a kihívás jobb ha kihúzod magad. Ne térj ki, ne fékezz, bébi, ne add fel. És 250 millióan látták. Nézd meg te is: It’s my life

Egy nyugdíjas – Elsőre le sem esik mit akart reklámozni a két zakkant. A két fickó közül Yves Rossy ma 56 éves és azzal töltik nyugdíjas éveiket, hogy hátukra szerelt sugárhajtómű és egy speciálisan megvarrt dzseki segítségével egy böhöm utasszállítót kerülgetnek a levegőben, miközben látszólag jól érzik magukat és fejkamerájukkal rögzítik a pilóták izgatott arckifejezését a nagy gép ablakán át. Hello Jetman.

Egy idézet – “Az optimizmust a macskámtól tanultam. Számtalanszor láttam átrohanni a kerten és átugrani a kőfal felett úgy, hogy mire megtudta mi várja a túloldalon már repült. Mostanában gyakran érzem azt, hogy már repülök, de nem tudom hol fogok földet érni. ” – Demecs István

Ha jön a péntek

Három dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:

Egy szám – Egy olyan rockzenét kaptam az iTunes-ból, ami több szempontból is klasszikusnak mondható. Még abból a korból, amikor a rockerek inkább zenéltek, énekeltek és az extremitás a csíkos póló volt. A szám refrénje épp arról szól, hogy mostanában nem írnak már ilyen számokat: GREG KIHN BAND – Breakup Song 

Egy reklám – A Canon készített egy reklámfilmet, ami egy érdekes sztorin át mutatja be, hogy ugyan azt a témát miként módosítja alapjaiban az előítélet.
Egy fickót kellett egy műteremben lefotóznia 6 fényképésznek úgy, hogy mindegyiküknek másként mutatták be az illetőt. Portrét kellett készíteniük egy “milliomosról”, egy “életmentőről”, egy “ex-börtönlakóról”, egy “halászról”, egy “orvosról”, és egy “alkoholistáról”. Persze a fickó egyik sem volt a valóságban.

Az eredmény látványos: a képeken ugyanaz a fickó, ugyan abban a ruhában, ugyanott fotózva egyszer milliomos, egyszer sittes, attól függően, hogy a fotósnak mit mondtak róla előtte. Itt van a film.

Egy idézet – “Számtalan dologra vagyok büszke, amit nem tettünk meg… az innováció dolgok ezreire mond nemet.” – Steve Jobs