A 8008 és Andy Grove

Középiskolás voltam a nyolcvanas években, amikor életemben először – akkor még hobbiként – számítástechnikával kezdtem foglalkozni. Az első próbálkozásunk egy 8008-as Intel processzor köré épített “számítógép” elkészítése volt, amit sógorommal éjszakákon át csináltunk összes zsebpénzünket beleölve. Az elkészült számítógép mai szemmel semmit sem tudott (villogott ha megnyomtunk egy gombot), de abból értettük meg a számítástechnikai alapjait és évtizedekre meghatározta a sorsom és a karrierem.

Volt a “százlábú” processzor tetejére festve egy “i” betű. Akkor, gyerekként nem sejthettem, hogy ma, amikor olvasom a hírt Andrew Grove távozásáról, nem csak az én személyi számítógépemben fog egy akkori ésszel felfoghatatlan erejű Intel processzor duruzsolni, de mindenkiében, a tiédben is, aki ezt olvasod.

Méltatlanul keveset tudunk ennek a zseniális magyar mérnökembernek az életéről, pedig nincs ma olyan ember hazánkban, aki ne használna legalább egy olyan elektronikai eszközt, amiben az általa megalapított, vezetett és sikerre vitt cég processzorai működnek. Az év embere a Time magazin választásán, az év ügyvezetője a Chief Executive magazin szerint, és számos egyéb mások számára elérhetetlennek tűnő díjat tudott magáénak. De életének erről a részéről sokat olvashatunk az interneten – azon a világhálón, ami részben az ő munkája révén élvezhető ma úgy, ahogy látjuk.

Magánéletéről nagyon keveset tudunk.

Pedig érdekes és fontos lehet, hogy 20 évesen hagyta el szülőföldjét 1956-ban. Egy évvel később feleségül vette Évát és 58 éven át, haláláig éltek együtt példás családi harmóniában.

Ne ossz meg rossz híreket

Amikor rossz híreket, pletykákat osztasz meg, olyan vagy, mint egy kukáskocsi. Te hozod nekem és másoknak a szemetet.

Ismerőseim kihasználva az on-line média lehetőségeit egyetlen mozdulattal osztanak meg olyan rémhíreket és ellenőrizhetetlen forrásokból származó pletykákat, amiknek vagy semmi értelme, vagy lesír róluk, hogy politikai vagy egyéb propaganda célból íródtak. Óriási mennyiség van ebből és alulfizetett egyetemi hallgatók és gerinctelen bértollnokok írják őket általuk is ismeretlen, de jól fizető megbízóknak.

Csak Oroszország nyolcvannál több magyar nyelvű like-vadász weboldalt üzemeltet kizárólag propaganda célból. Az eredmény: összezavart emberek, akik ölre mennének saját nézetük védelmében, miközben ezt a “saját nézetet” semmilyen tapasztalatuk nem erősíti meg. Minden információjuk álhírekből származik.

Ha el akarsz adni egy hazugságot ami nem ellenőrizhető keverd bele 10 igazság közé. Így működnek a “hírcsatornák”. Emlékezz a máig hangoztatott szlogenre: “Klubrádió! Tények, vélemények!” Na, de melyik-melyik? Általában az időjárás, a közlekedés, és egyéb könnyen leellenőrizhető hírek a tények. A gazdasági és politikai témák meg vélemények.

Idén ne ossz meg és ne lájkolj rossz híreket. Nem vesztünk vele semmit.

A hét embere – a szaúdi nő

Miközben hazánkban közéleti személyiségek, művészek és politikusok hetek óta azon vitatkoznak, hogy a nőket kell e más mércével mérni egy állás megszerzése vagy a bérek és fizetések meghatározása alkalmával, Szaúd-Arábiában lezajlott az első olyan helyhatósági választás, ahol nők is szavazhattak és jelöltethették is magukat.
Miért érzem ezt annak ellenére fontos különbségnek, hogy a férfi-női egyenjogúság Szaúd-Arábiában még korántsem valósult meg? Sőt – ezer sebből vérzik?

Azért, mert az irány ellentétes azzal, mint ami itthon zajlik a fejekben, a megszólalásokban és biztosan tudom, hogy a pazar családiházak bezárt ajtajai mögött is. Erről talán a sovoniszta nyilatkozatok gazdáinak feleségei tudnának beszélni, ha lenne bátorságuk ehhez.

Alig 120 év telt el azóta, hogy Magyarországon a női egyenjogúság eljutott odáig, hogy választhatnak és választhatók, járhatnak egyetemre és ritka esetek kivételével nem rugdoshatja meg őket a férjük ha elmodják a véleményüket vagy ellenvéleményüket. Úgy tűnik, sokaknak ennyi idő elég volt és ma a fiatal demokratáink megállították az idő kerekét és elkezdték visszafelé forgatni. Ez azért – valljuk be – a konzervatívizmus beteges változata.

No, de ne legyünk ünneprontók. Legalább Szaúd-Arábiában jó irányban mennek a dolgok, még ha békaügetésben is. És gratuláljunk az ország első női képviselőjének, név szerint Salma bint Hizab al-Oteibi-nek.

Miért történt a párizsi terror támadás?

Akció – reakció. Ha te ezt teszed, én ezt fogom válaszolni. Általában reflexből. Semmi analitikus gondolat. Ha te a házam elé parkolsz én feljelentelek, erre te megmérgezed a kutyámat, amire én …. Nincs ennek vége. Ez a 100% reaktív elme működési elve. Ennek szomorú példája a tegnapi párizsi terror.

Pár felfegyverzett férfi és nő rengeteg békésen mulató ember életét oltotta ki pár perc leforgása alatt és százakat sebesített meg közben. Erre reagáltak politikusaink és eszement megoldásokat kaptak elő. A megtorlást követelő hangok a médiában és a sebtében összetákolt ellenségkép azt sejteti, mintha a kampány már meg lett volna írva, de ezt talán csak a logikátlanságok diktálják nekem.

A legnagyobb európai egyház vezetője harmadik világháborút emleget, a francia elnök pedig azt ígéri kamerába a népének, hogy ők fogják megnyerni. Mondjuk valamit mondania kellett.

De egy terrorszervezet és egy reguláris hadsereg nerm nyerhet egymás ellen. Tényleg – csak nekem tűnt fel, hogy Pesten első intézkedésként a párizsi eseményekre megerősítették a laktanyák védelmét. Miért pont a laktanyákét? Egy terrorista nem fog katonákat ölni. Azzal nem ér el semmi hatást. Önfeledten mulató fiatalokat fog megölni vagy nyaralásból hazafelé repülő békésen alvó gyerekeket és szüleiket.

Zárjuk be a határainkat? Még a kilencvenes évek elején olvastam egy jó könyvet. “Allah megveti a gyávát” volt a címe és egy magyar újságíró írta az iraki tapasztalataira alapozva. Abban elmondta az egyik riportalanya, hogy ezek az emberek itt élnek közöttünk hosszú évek óta. Itt születtek és lehet, hogy a nagyapjuk is itt születet már. Van békés polgári foglalkozásuk – mondjuk orvos a szülészeten – de ha kap egy parancsot, egy percig sem gondolkodik. A nála lévő fiolát feltöri, belekeveri egy kanna vízbe, aztán az egészet beleönti valahol Pest felett a Dunába. A folyadék, tele vírusokkal bejut az ivóvíz rendszerbe és pár nap múlva egymillió ember fertőzött a városban. Számos ilyen potenciális terrorista él közöttünk és teljes küldetéstudattal, tökéletesen irányítható. Az egyikük küldetése a kommunikáció bénítása, a másiké az energia ellátás szétzilálása, a harmadiké Debrecen, a negyediké Sopron, stb…

Kapjuk el őket? Öljük meg mindet? Ennek semmi értelme. Ez ostoba reakció. Éppen olyan, mint békésen kávézó embereket lelövöldözni párizsban azért, mert Franciaország idén 12 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket az ellenségeimnek.

Tudtad, hogy a legbékésebbnek tűnő és irígyelt európai országok a legnagyobb katonai fegyver-exportőrök is egyben? A Google adatbázisa látványosan mutatja ezt be. Nézd meg kik a legnagyobb fegyverexportőrök és látni fogod kinek érdeke, hogy még több fogyjon belőle.

Nem az a háborúskodás oka, hogy emberek jönnek mennek és költöznek egyik országból a másikba. Nem az, hogy más a vallásuk és nem eszik meg amit én igen. Még csak az sem, hogy vannak fegyverek. Az a baj, hogy pár érdekcsoport a média és a politikusaink felhasználásával eléri, hogy utáljuk egymást, miközben egyébként szerethetnénk is.

Egyszerűen az emberek vannak olyan rossz állapotban, hogy simán manipulálhatók és egymásnak ugraszthatók ma már a legegyszerűbb legostobább üzenetekkel is. Az igazságtalanság ami őt érte és annak a gondolata, hogy képtelen tenni bármit is ellene azon kívül, hogy megöli az igazságtalanság vélt forrását, az oka a terrorizmusnak és a háborúknak. Semmi más oka nincs.

Ez persze tényleges, valós igazságtalanság és évtizedek, évszázadok óta feszül a gyarmati rendszer két végpontja között. Gyarmat – gyarmatosító. Sosem lesz igazságos. Hát lőjük le a gyarmatosítót! Persze ez sem tűnik majd igazságosnak egy francia vagy angol vagy bármilyen anyukának, ha éppen az ő gyermekét lövik halomra egy koncerten és háborút akar majd indítani Jemen vagy Irán vagy bármilyen újonnan létrejövő állam ellen.

Több igazságtalanság … több terror … több háború … és a kör bezárul.

Ennek sosem lesz így vége.

A megoldást éppen ott kell keresni, ahol a probléma van. Az elmében.